Május 26-án a 7. a osztály kirándulni indult. Mindenki izgatottan várta az első kirándulást. Nem mentünk messze, csak Visegrádig. De már az utunk eleje kalandos volt egy mosdószünet kapcsán megvizsgáltuk egy pláza forgóajtajának működését. A fizika órán tanult hatás ellenhatás törvényét vizsgálgattuk egy biztonsági őr legnagyobb "örömére".
Visegrádra érve a Kispalotajátékokon vettünk részt, melyet nagyon vártunk és tartalmas programnak gondoltunk, de ez egy inkább kisebbeknek szóló program volt. De azért mi is kézműveskedtünk: a kovácsnál kalapáltunk nyílhegyet, íjjászkodtunk, alkottunk babát, fontunk karkötőt, nemezeltünk és gyertyát öntöttünk. Aztán jött a kopjatörés vagyis egy lovas bemutató harccal és sólymokkal. Az egyik ló maga volt a Kincsemet alakító 5 sztárrá vált ló egyike. Igazán gyönyörű és jámbor állat volt. Hiába a sztárok azok sztárok; tűrte a simogatást és azt hogy fényképeszkedtünk vele. Programunkat a Salamon-toronyban folytattuk, ahol a Szent György Lovagrend lovagi bemutatóját nézhettük meg. A lovagok lőttek íjjal és nyíllal, nyílpuskával, dobtak csillagot, bárdot, harcoltak karddal. S mindezt a helyszínen választott király és királyné szórakoztatására mutatták be. Persze egy középkori udvarból a bolond sem hiányozhatott.
A déli meleg elől a Visegrádi Palota árnyas termeibe menekültünk, ahol egy idegenvezető mesélt a visegrádi épületekről és a csodás kutakról.
A srácok megelégelvén a sok kultúrát - ha már középkor, legyünk stílszerűek - kértek, most már menjünk fagyizni és bobozni.
Ha ezt Mátyás király hallotta volna, biztosan nem örül, de azt hiszem leróttuk a hódolatunkat előtte és palotája romjai előtt.
A bobpályára érve mindenki visszatért a középkor révületéből a jelenbe, hiszen sok más diákkal kellett sorban állni, hogy élvezhessük a téli vagy a nyári bobbal történő száguldást.
Így hát száguldoztunk...
Egy kiadós uzsonna után hazatértünk.
Ez volt az első közös kalandunk, reméljük még számos követi majd.
Kiss Erika, osztályfőnök
