Látogatás a vidéki Angliában
Idén nyáron a rekkenő hőségű európai kontinenst itt hagyva, Anglia déli partvidékére látogattunk.
Bíztunk abban, hogy a szigetország hűvösebb lesz. És hazánk hőségtől megfakult zöldjei után Anglia igazi zöld rétjeit láthatjuk.
Amikor a Csalagutat elhagytuk, csalódnunk kellett. A várt friss zöld színek helyett itt is a megsárgult rétek fogadtak. Minden évben a doveri vár köszönt minket elsőként. Tömör falú erődje mindig csalogat, s idén végre belülről is megcsodálhattuk e tekintélyes várat. Ez a vár volt az első állomásunk, itt nem csalódtunk. A vár erős falai már majdnem ezer éve őrzik Angliát.
A második napon Kent szívébe látogattunk el és megnéztük a Scotney kastélyt. Egy virágos kert közepén áll az új és a régi kastély. Az új kastély Tudor stílusban épült és az utolsó gróf halála után érintetlenül maradt minden. Egy régi világba csöppentünk, szinte a Downton Abbey című film élhető huszadik század eleji miliője fogadott minket. Aztán a kert virágágyásai közt vezető ösvények elcsaltak minket a régi kastélyhoz, mely egy romantikus rommá vált a tulajdonosok egykori bolondériája miatt, hisz a kor divatjának megfelelően, leromboltatták a 12. századi épület egy részét, mondván egy rom divatos és romantikus. A régi szép épület lerombolását hibának vélhetjük első hallásra, ám amint meglátjuk a kis tó szigetén álló romot, azt mondjuk megérte a rombolás, mert egy új mesevilág született.
E mesebeli tájtól elszakadva Rye városába mentünk. Első pillantásra nem értettem, mit keresünk ebben a jellegtelen városkában. Aztán kis séta után a régi feketére mázolt halászházakat elhagyva, egy kis dombon álló óvárosba csöppentünk, ahol a favázas házak, virágoskertek és lugasok elvezettek minket a dombtetőre, ahol egy régi templom várta az utazót. A templomkert régi sírjai közt sétálva sirályra lettünk figyelmesek, és követtük röptét. A madár nem véletlenül sétált a sírok közt, talán napi imáját végezte, majd visszarepült a tengerparthoz. A domb mási oldalán ugyanis a tenger várt ránk.
Az idilli hangulat teljesen elvarázsolt minket, de folytattuk az utat. Hastings városába mentünk. A tengerpartra siettünk, de felidéztük, hogy a város határában Hódító Vilmos partra szállva összecsapott az angolokkal és megszerezte az egész országot, új rendet teremtett és letette a középkori fejlett Anglia alapjait, kialakítva egy olyan hűbériséget, mely különbözött az európaitól.
Hastings város nem csak a csata miatt ismert, gyönyörű tengerpartja és a halászok házaiból kialakított múzeumok egy újabb képet adnak a vidékről.
A tengerparton a sirályok sikoltása és a tenger hullámzása különös koncertet adott nekünk. A majdnem ökölnyi nagyságú kövekkel borított part kellemes sétahely.
A következő nap Rudyard Kipling - a Dzsungel könyvének írója - otthonába látogattunk a Batemans House-ba. A birtokra besétálva rögtön tudtuk, miért szeretett bele Kipling a vidékbe és vette meg ezt a házat és a hozzá tartozó hatalmas birtokot. A misztikus és fűszeres India után Kipling számára ez a hely a nyugalom szigete lehetett. Nekünk is az volt.
A délutánt a gyönyörű Seven Sisters szikláinál töltöttük. A Nap sugarai még vakítóbb fehérré tették a sziklaperemet. A kavicsos part és a tenger néhányunkat még a vízbe is belecsalt. Aki bátor volt, az még úszott is a tengerben, a többiek csak térdig gázoltak a vízbe, mely kellemesen langyos volt. Voltak, akik a part helyett inkább a sziklaszirten sétáltak el a világítótoronyhoz.
Az utolsó angliai napunk volt az utazás fénypontja. Brightonba látogattunk. Azt hiszem teljesen megértem Lídia Benettet (Jane Austen: Büszkeség és balítélet c. művének szereplője), amiért ide akart jönni. Bár őt elsősorban a férjhez menés szándéka, valamint a csinos egyenruhák vonzották ide, de azt hiszem a város szépségeinek ő sem tudott ellenállni vagy csak Mr. Wickham-nek?!
Mr. Wickham-et mi nem láttuk, de egy különleges sokarcú tengerparti várost igen.
Első célpontunk az i360 kilátó volt, melyet a British Airways álmodott meg. Ez a hatalmas fánk alakú üveg kilátó a parton megmutatta az egész várost. A régi és új épületeket, a hatalmas vidámparkká vált mólót, a tengert, és a kinek jó a szeme a Seven Sisters szikláit is a távolban. A kilátóból látott csodálatos panoráma irányt mutatott nekünk, merre sétáljunk a városban. Először megnéztük a keleti stílusú Royal Pavilont a királyi család itteni rezidenciáját, majd a bohókás hippi negyed utcáit és üzleteit barangoltuk be. Volt, aki minden nap fogyasztott Fish and Chips-et, mi ezen a napon ettünk és nem kellett csalódnunk. A klasszikus sült krumpli, hal mellé adott zöldborsó püré, az ecetes szószok ízletesek voltak.
Gyorsan eltelt ez a pár nap és a sok szépség, amit láttunk, örök emlék marad. De az utazás még közel sem ért véget, hazafelé utazva Gent városában tettünk egy sétát. A vár és a sétáló utcák, a nyári fesztivál forgataga visszarántott minket a nyugalmas és romantikus vidéki Angliából Európa pörgésébe. A rekkenő hőség helyett mit itt hagytunk eső kísért minket haza, felfrissítve a melegtől szenvedő utazót.
Az együtt töltött 7 napnak kissé romantikus élménybeszámolóját olvashatták, de a néha túlzónak tűnő képek és emlékek mind igazak, és ha akarjuk Anglia jövőre is vár minket. S, hogy romantikusnak, izgalmasnak, vagy pörgősnek éljük meg az utat tőlünk függ.
Várunk mindenkit szeretettel a jövő évi utazásra!
Kiss Erika és Mertlné Varjas Anikó
A képek adnak egy kis ízelítőt:
