Szociopolyztunk a gimiben
Április 16-án a gimnázium vendége volt Bass László szociológus, szegénységkutató, akivel a tanulók egy játék keretében betekintést nyertek a magyarországi szegénység mindennapjaiba, problémáiba.
Az egyes tantárgyi tartalmakhoz kapcsolódóan (történelem, irodalom, társadalomismeret) a téma a tanórákon is felmerül, és az osztályfőnöki órákon is vissza-visszatér. Mégis úgy gondoltuk – a diákok érzékenyítése érdekében – ezt a lehetőséget is megragadjuk, hogy közelebb vigyük őket a leszakadó társadalmi rétegek helyzetének megértéséhez.
A Szociopoly egy a Monopoly mintájára kialakított társasjáték, mely a mai Magyarországon, hátrányos gazdasági és társadalmi környezetben játszódik. Ezzel a játékkal próbáltuk megérinteni diákjainkat egy olyan problémával kapcsolatban, melynek megoldására nemcsak a mai, de a jövő generációi is sokféle választ adnak. Hogy ők, mint a jövő döntéshozói, ne száraz statisztikai adatként tekintsenek a társadalmi leszakadás és a szegénység problémáira. A Szociopoly feladatai, játékosan felkavaró helyzetei talán a legjobb megközelítést kínálják.
A különböző osztályokból összegyűlt diákok vegyes csoportokban vágtak neki a vetélkedőnek. A csapatok kipróbálhatták, mire is elég a segélyből, családi pótlékból, GYES-ből, alkalmi munkából szerezhető jövedelem, más bevételre ugyanis a játék kezdetekor nem számíthattak! Vagyis erre a két órára mindenki szegénnyé vált a teremben.
A játék során egy átlagos hónap napjain haladtak végig kockadobások segítségével. A játékosoknak a tartósan munka nélkül lévők jövedelmi viszonyai között kellett meg- és túlélnie a hónapot. Olyan bevételekkel és kiadásokkal gazdálkodtak, amelyek megfelelnek a mai magyar valóságnak.
A csapatok maguk hozták a döntéseiket, hogy akarnak- e feketén dolgozni, befizetik-e a villanyszámlát, a falusi drága kisboltban vásárolnak, vagy beutaznak a városba egy nagy bevásárlásra és, hogy szorult helyzetükben fordulnak-e uzsoráshoz kölcsönért?
Bár a téma nem szórakoztató, ennek ellenére a résztvevőket magával ragadta a játék. Kezdetben – ahogy a társasjátékokban mindig – a győzelem vágya hajtotta a diákokat, de a „hónap közepére” érve a játéktáblán bábuikkal már az elgondolkodás fázisába léptek. Sok esetben csak rossz alternatívák közül választhattak, és megtapasztalhatták a szomszédok - a többi csapat – szolidaritásának hiányát.
A játék folyamatosan újabb és újabb döntéshelyzetbe hozta a fiatalokat. Olykor csapaton belül is ütköztek a vélemények, meg kellett győzniük egymást. Míg egy-egy csapat (család) a döntését meghozta, addig a játék vezetője, Bass László személyes tapasztalataiból merített példákat, igazi „életszagú” helyzeteket villantott fel a játékosok előtt. Mindezt a fiatalok nyelvén, közvetlen stílusban, humorral fűszerezve.
A tanulság minden csapat esetében az volt, hogy nincs nyertese a játéknak, hogy egy olyan gödörbe taszítódik le az, aki nem tud munkát vállalni, ahonnan lehetetlen kijutni. A szegények kiszolgáltatottságát és megaláztatásit is átélhették a tanulók, és beigazolódott számukra, hogy kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy a sorsát illetően nincs döntési helyzetben.
Úgy véljük, a program elérte célját: a résztvevők új nézőponttal gazdagodtak, hiszen ha csak két órára is, de „belülről” tapasztalták meg a szegénység/mélyszegénység helyzetét.
Jankovics Dóra
