Erdei Iskolában a 7. a osztály
2019. szeptember 27.- én kerekedett fel a 7. a osztály, hogy részt vegyen közös 6 éve első két napos „csapatépítő” kirándulásán. Izgalommal várták nem csak a gyerekek, de én is osztályfőnökként a programot. Úgy gondolom, hogy remek lehetőség ez az ismerkedésre, összecsiszolódásra, új barátságok kiépítésére, toleranciatanulásra, s mint kiderült ez utóbbira nagy szükség is volt.
Először egy kisebb túrával kezdtük programunkat, melynek helyszínéül a Holdvilág-árkot választottuk. A képeken látottak alapján igazán kalandos, izgalmas túrának néztünk elébe. Én azt hittem, hogy a legnagyobb megpróbáltatást a kb. 10 m hosszú függőleges létra megmászása fogja jelenteni, amire mindenki vállalkozott, ezért le a kalappal a csapat előtt. Arra nem számítottam, hogy a két nap során a legnagyobb veszedelmet ránk a rovarok jelentik majd, amelyek már az első kilométeren megtámadtak bennünket, a lányok csak „halálbogár” néven emlegették ezeket a szörnyeket. Itt kezdődött fóbiánk, ami végig kitartott a két nap során. Gyaloglásunkat többször megszakítottuk, hogy Mészáros Attila tanár úr részletes, szemléletes előadásait meghallgassuk a hegység érdekes látnivalóiról.
Következő uticélunk maga a szálláshelyünk volt, a Pilisszentkereszthez tartozó Som-hegyi Turistaház. Az erdőközepén, egy hangulatos matracszállás várt ránk. Aki még nem próbálta, érdemes egy ilyen típusú szálláshelyen is eltölteni egy-két éjszakát, ahol a gyerekek fele egy légtérben, matracokon hajtja álomra fejét. Na, itt kerülhetett volna előtérbe az a bizonyos tolerancia, amit bizony még tanulnunk kell – odafigyelni egymásra, észrevenni, megérteni a másikat. Tulajdonképpen nagyon ügyesen megoldották a matracok elosztását, mindenki ott aludt végül, annak a közelében, akivel szeretett volna.
Közkívánatra iktattuk be még erre a napra a közelben lévő Pilisszentlélek meglátogatását, hogy A mi kis falunk forgatási helyszínén ugyanazt a levegőt szippanthassuk be, amit a közkedvelt sorozat színészei. Sajnos Teca kocsmája előtt a fényképezkedés nem sikerült, mert aznap is forgatás volt a helyszínen. Persze a kultúrprogram sem maradhatott ki, még szerencse, hogy a falu határában található az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a Pálos-rend egykori kolostorának romja, amit most megtekinthettünk mi is. Az önfeledt játékra itt is akadt lehetőség, mint domboldalon lefelé gurulás, némi baribogyóval színesítve.
Ezek után már csak a vacsora várt ránk, ami után egy szerencsétlen padon lóbálózás következményeként az ügyletes orvoshoz is el kellett látogatni. Szerencsére a fagyasztott zöldség sok mindenre gyógyír lehet. (Ez másnap is bebizonyosodott, sőt a kedves doktornő is még hallani fog rólunk.)
Hosszú volt a nap, belefért a csillagnézés is, elgondolkodtató kérdésekkel fűszerezve: amit látunk a csillagos égre tekintve, az valójában ebben a formában nem is létezett soha?
Elérkezett a pihentető? alvás ideje is kinek-kinek máskor, de végre nagy nehezen elcsendesedett a diáksereg.
Második napunkon a szálláshely elhagyása után, egy újabb látványos túraszakasszal ismerkedhettünk meg a Dera - patak szurdokvölgyében. Mivel a patakban alig volt víz, gyakorlatilag a mederben haladhattunk, és csodálhattuk a patak munkáját a völgyben. Idilli körülmények egészen addig, amíg egy kiszáradt, kidőlt fatörzs lódarazsai elő nem kerültek. Itt lépett be újra az előző napi kedves ügyeletes doktornő, mi a teendő kb. öt darázscsípés egy személyen esetén, és még szerencse, hogy elhoztuk a fagyasztott zöldséget.
Kilátás a Dobogókőről, gyönyörű túraútvonal a Zsivány-sziklákhoz, újabb forgatási helyszín, most éppen az erdőben, és a végén cukrászda Pilisszentkereszten.
Első kirándulásunkon ennyi izgalom bőven elegendő volt. Én jól éreztem magam, úgy tűnt a gyerekek is. Köszönjük szépen a lehetőséget SzabAdy Alapítványnak, és túravezetőnknek Mészáros Attila tanár úrnak.
Szabó Andrea
osztályfőnök
