- Miért?
Szinte természetes, hogy amikor valaki, legyen az egy tanár is, valami újjal kezd el foglalkozni, akkor többen felteszik a kérdést : Miért?
Az első régésztábor kapcsán már előkerült a kérdés, amelyre az alábbi választ adtam, nagyrészt még ma is ezt válaszolnám: „Meggyőződésem, hogy minden tábort szervező pedagógus esetében valamilyen motiváció kell ahhoz, hogy gyerekeket táboroztasson. Motivációt jelenthet egy korábbi táborozás pozitív élménye (ami lehet még a saját gyerekkorból is), a gyerekek megkeresése (Ugye megint lesz tábor!), pedagógiai cél vagy más, szubjektív tényező is. Nekem ezen utóbbi adta meg az első lökést.
Az emberek többsége emlékezik arra, hogy mi volt az első illetve a legkedvesebb olvasmány élménye. Számomra egyértelműen Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye az első és legfontosabb könyv. Mivel szó szerint ezen a regényen tanultam meg olvasni, nem meglepő, hogy Dobó, Bornemissza, Vicuska és a többiek kalandjain kívül a várak iránti – mindeddig olthatatlan –érdeklődést is kaptam a műtől. Úgy szoktam fogalmazni, hogy érdeklődésem olyannyira elhúzódó, hogy talán már krónikusnak is nevezhetném (krónikus castrumitis?) Számomra ez egy olyanfajta „betegség” amit büszkén olyannyira vállalok, hogy még terjeszteni is igyekszem diákjaim között. Emiatt teljesen kapóra jött az a lehetőség, – amely Rátkai Tamás nevű diákomtól, mint ötletadótól és Simon Zoltán régésztől mint „programadótól” kiindulva vált azzá – szervezzünk régésztábort egy vár feltárásához. A füzéri vár feltárásához kezdtük el csapatunkat szervezni. A gimnázium diákjai közül az általam elképzeltnél jóval többen is érdeklődtek és jöttek végül el Füzérbe, így naponta két „műszakban” dolgozhattunk.
Az első szervezés megkezdése óta már csaknem tíz év telt el. Véleményem az eltelt évek alatt nem változott, remélem, hogy még több éven át kitart a diákok lelkesedése, hogy a végén ott legyünk a feltárás befejezésénél és sok-sok diákunk mehessen még vissza családjának „büszkélkedve”: Ezt mi (is) csináltuk!
