2.   A régésztábor kezdetei, oktatás-nevelés a régésztáborban

Mikor eldőlt, hogy új programmal próbáljuk meg gazdagítani iskolánk életét, azonnal felvetődtek azok a kérdések amelyek (és a rájuk adott válaszok) máig meghatározzák táboraink lebonyolítását.

a) Kivel?

A táborok szervezését egy ember is el tudja végezni, a lebonyolításnál azonban több felnőtt kísérőre is szükség van. Regéc egy piciny hegyi falu az Eperjes-Tokaji-hegység (Zempléni-hegység) nyugati részén. A táborozáshoz szükséges bevásárlásokat, az esetleges orvosi ügyelet felkeresését és a gyógyszerbeszerzést a csaknem 30 km-re lévő Encsen lehet elintézni. Emiatt minden táborunkban legalább két felnőtt kísérő van jelen, a felügyelet folyamatos. Külön ki kell emelni azt a segítséget amit a korábban végzett diákjaink minden évben jelentenek a programok lebonyolításában, a munkavégzés szervezésében és a felügyeletben.

b) Kiknek?

Az első régésztábor meghirdetésekor arra számítottunk, hogy többségében felsőbb évfolyamos fiúk jelentkeznek. Tévedtünk. Táboraink kezdete óta alkalmanként bizony a lányok vannak többen. Korosztályokat tekintve pedig az évek előre haladásával egyre vegyesebb a kép. Most már elfogadjuk a hetedikesek jelentkezését is, tapasztalataink szerint van számukra is megfelelő munka; a másik végletet pedig a már több éve érettségizett, ám a táborokhoz rendszeresen csatlakozó diákjaink jelentik. Úgy gondolom, hogy mindazokra szükség van, akik szívesen vesznek részt az ásatáson, aktívan vesznek részt táboraink életében. Remélem, hogy a vár régészeti feltárásának befejezéséig lesz fogadókészség Regéc Község Önkormányzatában, diákjaink részéről pedig megmarad az érdeklődés ezen különleges programunk iránt.

c) Melyek az elsődleges nevelési és oktatási célok?

A táboroknál a nevelési célt az oktatásinál is fontosabbnak gondoljuk.

Közösségi szolgálat: Táboraink kezdetekor még nem lehetett hallani a közösségi szolgálat majdani bevezetéséről. Mégis elsőként ezt kell kiemelnem, hiszen a kimondott célunk ez volt. Megmutatni a diákjainknak, hogy érdemes azért dolgozni, hogy amit csinálnak az mások számára is hasznos legyen. Úgy tenni a közösségért, hogy igazából nem fontos ki tette meg, csak az lényeges, hogy legyen aki megteszi. A gyerekek mindig nagyon örülnek a leleteknek, azt remélik majd ők találják a legszebbet vagy legérdekesebbel, esetleg éppen egy addig ismeretlen lévő falat. Azt hiszem igazán nem fontos ki találja meg például a reneszánsz faragott követ, mert a kő talál meg minket, annak mindegy, még évtizedekig/évszázadokig maradt volna a törmelékben.

Közösség kialakítása: A résztvevők többsége minden évben baráttal együtt érkezik, nagyon kevés az aki eljön 8 napra úgy, hogy igazán senkivel sincs jóban. Az előzőekből következően tartottunk attól, hogy miként fognak közösségként együttműködni? Tapasztalataim szerint az egyes táborok résztvevői pár nap alatt már közösséget alkotnak. A munkavégzés során hamar kiderül ki az aki húzóemberré válik és ki az aki inkább „másokat is hagy odaférni a munkához”, a közösség pedig nevelő hatású! Mivel kisebb csoportokban dolgozunk, így mindenki munkavégzésére szükség van, nem lehet kimaradni. Ennek ellenére azért előfordul olyan aki a tábort szereti, ám a munkavégzést kerüli... ők általában megelégednek egy táborral, nem jönnek vissza velünk Regécre. A közösségformálás másik helyszíne a táborhely. Egy sátortáborban mikor este kezd hűvössé válni az idő és/vagy esős idő van fokozottan felértékelődik a közösségi terek szerepe. Spontán beszélgetések és játékok mellett formálódik igazán a tábor hangulata, a jó hangulat pedig, legalábbis tapasztalatom szerint, már közösséget jelent. Táborunknál ez a „Mi ástuk ki!” mondattal foglalható össze.

Fizikai munka: A résztvevő gyerekek saját maguk fáradtságán keresztül szembesülhetnek azzal, hogy egy műemlék feltárása mennyi fizikai munkát kíván. Azok a diákok akik rendszeresen visszatérnek velünk a feltárásokra, egy idő után már más várakban járva önmaguk is összehasonlítják az ottani feltárást a „miénkkel”. Még akkor is nagyon örülök, hogy így tesznek, ha mindannyian tudjuk is, az elvégzett munka döntő többségét a későbbi látogatók bizony nem látják. Ezt úgy tudom szemléltetni, hogy ha felidézzük Regécet 2008-ban és 2013-ban. A várudvaron volt egy helyenként 4 méter magas, 15 méter széles és 30-35-40 méter hosszú omladékhalom, amely hat (-nyolc) év feltárásainak eredményeként 2013. (2015.) nyarán került ki a várudvarról... a látogatókat a várudvar impozáns mérete fogadja, aki nem járt ott előzőleg mit sem tud a kitalicskázott törmelék több száz köbméteréről.

Honismeret: Vállalt célunk az is, hogy a résztvevő diákok számára évről-évre mutassunk egy kis szeletet hazánk nevezetességeiből és szépségeiből. A feltáráson pénteken véget ér a munka. A korábbi években szombatra jutalomkirándulást rendezünk, így jártunk már: Füzér, Sárospatak, Szádvár és Boldogkő várában, Pácin várkastélyában, Vizsoly és Karcsa középkori templomaiban, a Baradla-barlangban és a Gibárti-vízierőműben, ezek mellett volt, hogy strandoltunk vagy túráztunk is, mindig a diákok többségének megelégedésére alakítottuk programunkat. Amennyiben nem közvetlen turnusváltással szerveződik majd programunk, akkor ismételten szervezni fogunk kirándulásokat is.

Történelmi ismeretek: Történetének utolsó szakaszában Regéc vára a Rákóczi család birtoka volt. A faluban ma is Rákóczi várként büszkélkednek az újra életre kelő romokkal. Táboraink hagyománya, hogy a résztvevő diákcsoportokat megismertetjük a vár történetével. A histográfiai összefoglalóban természeten bemutatjuk a Rákócziak birtoklását megelőző mintegy 350 év történetét is. A vár sorsa és magyar történelem alakulása -természetes módon- szoros kapcsolatot mutat, összefoglalónkban előkerülnek tartományurak, honor birtokosok, szerb despota, felemelkedő főnemesek (Eszterházyak és Rákócziak) valamint a környező táj nagy hatalmú családjai: Alaghiak és Mágócshyak. Minden alkalommal igyekszünk a történelmet a lehető legközelebb hozni diákjainkhoz. A vár bejárása során úgy tudunk átadni ismereteket, hogy közben mindent a helyszínen lehet megmutatni, magyarázni; ez minden más módszernél hatékonyabb tud lenni.

Régészeti ismeretek: Régésztáborba járunk, természetes, hogy nem lehetünk meg bizonyos szintű régészeti ismeret nélkül. A feltárási helyszíneken mindig az ásatást vezető régész(ek) elképzeléseinek megfelelően osztjuk el a diákokat. Tájékoztatjuk őket a legfontosabb gyakorlati tudnivalókról: mi a járószint-honnan ismerhető fel, a legjellegzetesebb várható leletek, a leletek jellegzetességei (avagy hogyan találjuk meg első leletünket?), a leletgyűjtés menete, stb. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a gyakorlati munkavégzés, a régészek rendszeres magyarázatai, az előforduló leletek és az esti leletmosogatás adják a legtöbb ismeretet. Minden évben elmondjuk azoknak akik először vannak Regécen, hogy az ablakok és ajtók keretét adó faragott köveket arról ismerhetjük fel, hogy a törmelékhalomban zöldes színűek, igazából aki már látta egyből felismeri, azt hiszem ez a példa is mutatja, hogy a gyakorlati ismeret ebben az esetben pótolhatatlan. A feltárásokon rendszeresen vesznek részt régészhallgatók is, jelentős részben az ő feladatuk a kutatóárkok kialakítása. Diákjainkat mindig érdeklődéssel tölti el a kutatóárkokban folyó munka, az egyes rétegek bontásának aprólékossága.