Az aula felébredt Csipkerózsika álmából
Ha az ember munkába vagy iskolába jár, már a napi rutin része, hogy a közösségi tereken átvág és észre sem veszi a környezetét. Belemélyedünk gondolatainkba: "Már megint nem értettem a német házit!" "Dolgozatot kell íratnom, és még fénymásolnom is kell..."
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejünkbe és közben nem vesszük észre, hogy egy régi épület ódon falai közt lépdelve nem sok változás történik. Lassan hozzáöregszünk a régi dolgokhoz, és elfásulunk. Aztán egyik nap azt látják a tanulók, hogy eltűnnek a régi bútorok, és feltűnnek a piszkos falak. Elszörnyedünk. ..... Aztán festők, villanyszerelő lepik el az aulát és valami elkezdődik, egy fáradhatatlan kolléga lakberendezővé avanzsál, mér és számol. S pár hónap alatt az aula belép a 21. századba. A portás pultja több nyelven köszönti a vendégeket, hogy egy percre se felejtsük el, hogy ez itt az oktatás fellegvára. Modern pihenőbútorok és szép tiszta fehér falak várják a beérkezőt.
A falakon a tehetséges diákjaink művei lógnak, amolyan mini galériában. Az új hirdetőtáblákhoz van kedvünk odalépni és elolvasni, már áttekinthető. A hatalmas falióra vészterhesen üti a perceket, menni kell órára. Ady szelleme is beköltözött az aulába egy idézet révén. A plafonról lógó új lámpák ledes fényei világítják meg a szürke reggeleket. S ha estig maradnánk, a bejárat fölött a RADYG felirat ódon homokfújt üvegre emléleztet, és csillogva hírdeti hol jártunk.
Hát felébredt végre az aula Csipkerózsika álmából. S ha kíváncsi valaki milyen is lett, jöjjön el, az új falak hívogatnak!
Köszönet érte a Szigetszentmiklósi Tankerületi Központnak, a "Közösségi terek" pályázatnak, Viski Ferencnek és csapatának, Szanyó Lászlónak, Hodinka Lászlónak, Viskiné Rafás Kingának és Kiss Erikának!
