Előttük, a jeles nap nyitányaképpen Molnár László igazgató úr két előadást tartott. Az elsőben Ady Endre újságírói tevékenységéről szólt. Meggyőzte hallgatóságát, hogy névadónk publicisztikája ma is időszerű. A második beszédben bebizonyította, hogyan függ össze Shakespeare drámaírói korszakának komorabbá (tragédiák) válása mecénása, I. (Tudor) Erzsébet halálával.

Shakespeare halálának 400. évfordulója kapcsán a világ minden táján megemlékeznek a reneszánsz angol színház legnagyobb mesteréről. „Lenni vagy nem lenni?”, „Gyarlóság, asszony a neved!”, „Ide nekem az oroszlánt is!” „Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó?” „Országomat egy lóért!” – szállóigék, amelyekkel időről időre találkozunk, s talán nem is tudjuk, hogy egy-egy Shakespeare-műből származnak.

400 éve folyamatosan ott vannak a világ színpadain Shakespeare művei, sőt: újból és újból feldolgozzák, megfilmesítik őket. Játsszák középkori kosztümökben és mai ruhákban, készült belőlük opera és musical. Mi lehet a titka? Szerb Antal ezt írja róla. „…megvan benne minden, ami drámai az ember életében, minden, ami mozgás és minden erő, amely az embert mozgatja.”

A mai Ady-napon betekintést nyerhettünk ebbe a shakespeare-i világba, hiszen minden osztály egy-egy tragédia vagy komédia tartalmának, lényegének, hangulatának bemutatására vállalkozott. A darabok ismertetése után egy tetszőleges jelenetet kellett élőkép formájában megkomponálniuk.

Diákjaink most is, mint annyiszor, bebizonyították, hogy képesek a megfelelő tisztelettel, hozzáértéssel és nagy adag humorérzékkel felkészülni a nem mindennapi versenyre.

Eredmények:

1.      10. /A:Szentivánéji álom/

2.      8. /A: Lear király/- az osztály elnyerte a végzősök különdíját is

3.      11. A. /III. Richárd/

Ács Dorottya, 11. A osztályos tanuló  Richárd monológját önállóan, rímekbe szedve írta meg, ezzel is színvonalasabbá, értékesebbé tette osztálya produkcióját.

„Földön jár szellemem. Apám holtteste fölött sír kedvesem.

Egykoron én is éltem, s most megölte szülőm, ki elvette életem.

Annak, ki egykoron volt hitvesem, itt maradt egyedül özvegyen.

Szavakkal már ugyan nem segíthetem, támogatást nyújt neki szellemem.

Apám fekszik koporsóban, gyászolók körülötte hosszú sorban.

Szúrt sebe vére eleredt, gyilkosa ide merészkedett.

Itt áll ő, a szívtelen gyilkos, Annám szemébe miért néz most?

Gyászoló özvegyem pokolba küldi, de Gloster a bűneit nem rest tagadni.

Drága nejem nem hisz neki, az átkokat ő nem fél kimondani.

Köztük szópárbaj bontakozik ki, így a szót szó követi.

Gloster nyájas udvarlására mindig éles válasz Anna utálata.

A herceg nem adja fel könnyen,  ő pedig csak botránkozik a szörnyen.

E pofátlan ember asszonyomnak hízeleg, míg nőm apósa felett kesereg.

De a Drága inkább a herceget arcon köpi, mintsem behódoljon neki.

A szörnyszülött mégis gyűrűt ajánl neki, úgy tűnik, az elutasítást nem tűri.

Annának ígér ő örök, hű szerelmet, de ennek ép eszű ember nem hihet.

De mi történik? Ez erős szív most megtörik. Anna haragos tekintete megenyhül, távozásakor kezén már gyűrű ül.”