Hiába mondod, hogy hiába,
bevésődtek a kor falába,
mint kőzetbe hullt levelek.
A mélyben élnek, élnek újra,
s az idő lassan legyalulja
a rájuk zúdult hegyeket.
Kannás Alajos: Kormos kövek (részlet)
A hagyományokhoz híven idén ismét gimnáziumunk tanulóinak előadása zárta városunk 1956-os ünnepi megemlékezését. Hatalmasok és alárendeltek, arctalan tömeg és tragikus egyéni sorsok, tiszta lelkesedés és golyózápor, méltóságteljes gyász és gyalázkodó hazugságok, megélt életélmények és törtenelemkönyvekbe írt tananyag – ezek mentén a kettősségek mentén épült fel ünnepi műsorunk. Reméljük, hozzájárultunk a fenti versrészletben említett „hegyek legyalulásához”, az ’56-osok emléke előtti tisztelgéshez.
A szereplők jórészt a 10. a és 10. b osztályból kerültek ki, de csatlakoztak hozzájuk 7., 8. és 11. évfolyamos diákok is. Köszönöm minden résztvevő lelkiismeretes munkáját! Sokadszor is jó volt adysokkal kiállni az ünneplő-emlékező közönség elé! Büszke vagyok rátok!
Résztvevők: 7.a: Kiss László Patrik, Pónuzs Nelli; 8.a: Novák Réka; 10.a: Benda Viktória, Erdős András, Gajár Roland, Gosztonyi Olivér, Jankovics András, Kapitány Zsolt, Kovács Péter, Kukovecz Ákos, Majoros Ádám, Mikola Bálint, Nagy Kristóf, Novák Levente, Orbán Anna; 10.b: Bolega Réka, Gubicsák Anna, Nyerges Anikó, Karádi Donát, Kerti Bence, Markgruber Zalán, Mucsi Zsombor, Orosz Anikó, Simon Barnabás, Simon Boglárka, Szabó Csenge, Szász Henrietta, Répási Patrik, Veress Léna; 11.a: Gál András Máté; 11.c: Lukács Levente.